A Nobel-díjas Krasznahorkai László a kortárs magyar irodalom egyik legkülönlegesebb, nemzetközileg is ismert alakja, akinek neve a világirodalmi ranglistákon is rendre előkelő helyen szerepel. Művészetét sokan a modern próza egyik csúcsteljesítményének tartják: írásmódja sűrű, hömpölygő, gyakran egyetlen mondatban több oldalon át tartó szövegfolyam, amely egyszerre filozófiai mélységű és apokaliptikus hangulatú. Munkásságában az emberi lét végessége, a világban való idegenség, a romlás és a megváltás lehetetlensége központi témák.
Krasznahorkai László írói világa sötét, ugyanakkor lenyűgözően szuggesztív, a magyar prózanyelv határait feszegeti, miközben univerzális kérdéseket tesz fel a létről és a hitről. Több tucat könyve jelent mely, melyeket megannyi kritikus és irodalomtudós méltatott. De mit gondolnak az olvasók? Melyik köteteket érdemes mindenképp elolvasni? A Moly közösségi oldal felhasználói, azaz a magyar olvasók értékelései alapján mutatjuk Krasznahorkai László legjobb könyveit. (A címek után százalékos formájában az olvasók értékelése szerepel.)
Ha a teljes életműből válogatnál: Krasznahorkai László bármelyik könyvét megrendelheted itt.
Itt találod Nobel-díjas író legújabb, 2025 novemberében megjelent könyvét: Krasznahorkai László – A magyar nemzet biztonsága.
Tartalom
(Ill. Niklas Elmehed © Nobel Prize Outreach)
Krasznahorkai László legjobb könyvei
1. Krasznahorkai László: Nem kérdez, nem válaszol – Huszonöt beszélgetés ugyanarról (95%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
A cím megtévesztő: Krasznahorkai Lászlótól sokan kérdeznek sokat, ő pedig alázattal és nagy körültekintéssel válaszol. A kötet több mint két évtized interjúiból készített gazdag válogatás. Aki ismerős a Krasznahorkai-univerzumban, izgalmas részletkérdésekre, műveken átívelő jelenségekre és problémákra figyelhet fel; aki pedig még csak ennek a misztikus-különleges világnak a bejáratánál tartózkodik, jobb kalauzt nem is kaphatna útitársul. A beszélgetésekben műhelytitkok, keletkezéstörténeti érdekességek ugyanúgy szóba, és Krasznahorkai-mondatba kerülnek, mint a hagyománnyal, a kelettel, a válsággal, a sikerrel kapcsolatos reflexiók. Megismerhetjük az írót és a magánembert is. És Krasznahorkai László nemcsak válaszol, hanem kérdez is.
Magától és mindnyájunktól. A beszélgetés végtelen.
2. Krasznahorkai László: Seiobo járt odalent (94%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
Szembeszökő az írásokat jellemző termékeny tágasság: a meghökkentő történetek hátterét adó korok, kultúrák közötti szellemi ívek, a hol a bibliai időkből, hol napjainkból előlépő szereplők önmagában is izgalmas változatossága. De az elbeszéléseknek ezúttal nem csak eleven, emberi hőseik vannak: kitüntetett hőssé válnak a világ más elemei is, ezeket leginkább műalkotásoknak mondhatnánk, de csakis a szó legszélesebb értelmében – a természet, a teremtés, a világban föltételezett transzcendens lényeg önmagukban tökéletes, céltalanul és végső soron értelmetlenül szép alkotásainak, amelyek tökélye, ereje, vonzása azonban ellenállhatatlan és kikerülhetetlen.
Egy hatalmas fehér madár, egy épület, egy rom, egy ikon. Akár hétköznapi emberek, akár művészek kerülnek kapcsolatba velük – mintha Seiobo istennő kertjébe lépnének be, ahol a barackfák csak minden ezredik évben teremnek gyümölcsöt, de aki eszik abból a gyümölcsből, az örök életet nyeri el. A kötet szinte valamennyi elbeszélése egyetlen végtelennek tűnő mondatból, a részletek egyre árnyaltabb, megvesztegethetetlenül elszánt kibontásából áll, melynek sodrásában Krasznahorkai László egyforma virtuozitással hozza létre és érzékelteti a történetek végletes drámaiságát, fájdalmát és rezignált iróniáját. Olykor torz jeremiádában, olykor a hétköznapiságból kinövő, emelkedetté váló ódai textusban. Szépséget teremtve.
3. Krasznahorkai László: Rombolás és bánat az Ég alatt (93%)
A könyvet megrendelheted a Líra online könyvesboltban.
Krasznahorkai László a Rombolás és bánat az Ég alatt című dokumentumregényben 2002-ben tett újabb útjáról ad lélegzetelállítóan izgalmas beszámolót. A főhős a klasszikus kínai kultúra forrásvidékén, a Yangce torkolattól délre elterülő tartományokban, Nanjingtól Ningpóig, Yangzhoutól Putuoshanig, Jiuhuashantól Shanghaig keresi e magasrendű civilizáció nyomait. A hajdani Írástudók mai leszármazottaival beszél: költőkkel és szerzetesekkel, festőkkel és kertművészekkel, divattervezőkkel és muzeológusokkal, irodalomtörténészekkel és könyvtárosokkal, s mindenkinek ugyanazt a kérdést teszi fel, hogy ugyanis hová lett, miért omlott össze ez a klasszikus kínai kultúra, s mit kezdhet e veszteség súlya alatt a modern ember.
A Krasznahorkai Lászlótól megszokott rendkívül szuggesztív előadásmód a régi. Az azonban merőben új, ahogy a szerző eme önkínzó, kilátástalannak tetsző utazás labirintusában a kínai kert világhírű helyszínén, Suzhouban, egy filozófussal történt találkozás nyomán végül a remény esélyének megfogalmazásáig jut el.
4. Krasznahorkai László: A Théseus-általános (92%)
A Théseus-általános (1993) három fiktív beszédet tartalmaz, amelyek egy nagy előadóteremben, ismeretlen hallgatóközönség előtt hangoznak el. A beszédek köré felépülő történet fokozatosan bomlik ki a szónok célzásaiból: fokozatosan jövünk rá, hogy fogságban van. A fogság körülményeiről sokat elmond az, ha az 50. oldalra elhelyezett pótlappal együtt olvassuk a művet. Enélkül ugyanis úgy vélhetnénk, az őt fogva tartók megegyeztek a hallgatókkal – a pótlappal egybeolvasva viszont kiderül: a hallgatóság is fogoly.
A beszédek különböző témájúak és szerkezetűek, mégis összefogja őket, hogy a kiszolgáltatottságról és a hatalommal való visszaélésről szólnak. Az egyes szám első személyű elbeszélő-előadó kiszólásaiból kiderül, hogy a teljes kiszolgáltatottság állapotában egyetlen lehetséges cselekedet marad számára: az előadások megtartása. Mivel a körülmények, az elhangzó három előadás szövegének kontextusa, a hatalmi helyzet viszonyai és a szabadság elérésének lehetséges módozatai sem derülnek ki a könyvből, valójában egy labirintusban bolyongunk, mint Théseus, viszont az olvasót semmiféle fonál nem segíti.
5. Krasznahorkai László: Sátántangó (91%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
Valamikor a nyolcvanas évek elején, valahol Délkelet-Magyarországon, egy egykor volt mezőgazdasági telep eleven romjain bontakozik ki a Sátántangó különleges, mai napig páratlan koreográfiája. Ebbe a zárt és mozdulatlan világba érkezik meg Irimiás, az oldalán Petrinával, hogy új reményekkel és illúziókkal kápráztassa el a telepen élő, leginkább túlélni próbáló helyieket. Krasznahorkai László 1985-ben megjelent első regénye mára a modern magyar és világirodalom klasszikusa lett. A Sátántangó a maga szociografikus gyökereivel így lesz örök érvényű példázat az ember törékeny mivoltáról, a menekülésről és a maradásról, a kegyelemről és a könyörületről, a közelgő katasztrófákról – olyan eredeti hangon és elbeszélői nézőpontból, ami a mai napig lenyűgözi a regény olvasóját. A regényből Tarr Béla készített nem kevésbé kultikus filmet.
6. Krasznahorkai László: Az ellenállás melankóliája (91%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
Krasznahorkai László költői erejű, kíméletlenül pontos víziói időről időre igazolást nyernek – minél inkább távolodunk megírásuk idejétől, annál ismerősebbnek tűnnek, mígnem hétköznapjainkban megelevenedő realitásként ismerünk rájuk. A regénybeli történet ezúttal is egy olyan végpontról indul, amikor megszokott kérdéseink és válaszaink, a létezésre vonatkozó fogalmi készletünk hirtelen csődöt mond. A megváltatlanság apokaliptikus távlatot kap, de az ítéletet a szereplők mérik magukra. A szerző mélységesen szkeptikus történelemszemlélete elutasít mindenféle hamis messianizmust és önáltató életstratégiát, ugyanakkor fokozott érzékenységet és részvétet érez valamennyi vereséget szenvedő és vereségre ítélt ember iránt. „Mint a legjobbaké, Krasznahorkai László művészete is a valóságba varázsolja vissza olvasóit, a reménytelenség és a mindig egy emberre szabott remény szűk mezsgyéjére, ahol a tét már – nem az irodalom” – írta egyik méltatója.
Német, osztrák és svájci kritikusok 1993-ban a legjobb külföldi regénynek járó díjat adományozták a szerzőnek, és a regény alapján készítette Tarr Béla nagy sikerű Werckmeister-harmóniák című filmjét.
7. Krasznahorkai László: Báró Wenckheim hazatér (91%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
A Sátántangóban megérkezett Irimiás és a Háború és háború előzményeként megjött Ézsaiás, most újabb Krasznahorkai-hős tűnik fel a lát- és országhatáron. Báró Wenckheim, a messziről jött ember, egyenesen Buenos Airesből tér haza. Haza: hozzánk, napjaink Magyarországára és ősei vidékére, a Viharsarokba. Azt mond, amit akar vagy azt, amit hallani szeretnénk? Szerencsejáték-függő, ügyeskedő kópé vagy zseniális ötletember, aki új távlatokat nyit? A kisvárost egyszer csak ellepik az olajszállító kamionok. Közel vagyunk a tűzhöz.
Krasznahorkai László ezen regénye egyszerre apokalipszis és karnevál a peremvidékek epicentrumáról. Realista utópia. Érzékeny szatíra, vérbő iróniával. Előképe Gogol és Mikszáth, no meg az enciklopédikus Dante, aki e regény lapjain is szerepel: szolnoki lakos, aki hasonlít a Dante nevű brazil balhátvédre. A Sátántangó felejthetetlen táncrendje után itt is tánclépésekben haladunk a kamionhosszú-szuggesztív világmondatok fenséges hömpölygésével a vég elől a vég felé.
8. Krasznahorkai László: Megy a világ (91%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
Megy a világ előre. És akkor mi marad hátra a végidők kezdetekor? Például Krasznahorkai László titokzatos-személyes elbeszélései, melyek között akad monológ, rövidtörténet, töprengés, vallomás, visszaemlékezés és előrepillantás; igazi mesterdarab mind. Lenyűgözően tágas Krasznahorkai-mondatokban ismerkedhetünk meg az elbeszéléskötet rejtélyes hősével, aki először beszél, aztán elbeszél, végül pedig elköszön. Ebben a hármas léttagoltságban találkozhatunk a többiekkel, akikről ő beszél.
A földet először elhagyó Gagarin, a röpülni képtelen okinavai guvatr, a berlini metró peronján dolgát végző hajléktalan, a tébolyult Nietzsche Torinóban, a beváltott éden ígéretét megfesteni igyekvő Palma Vecchio, a Shanghaiban dolgozó tolmács, aki azt tervezi, hogy egyszer elmegy az Angel-vízeséshez, a Victoria-vízeséshez, vagy legalább a schaffhauseni vízeséshez, a hárshegyi gyerekgyilkos, az egy kézen álló indiai aggastyán. Ami a különböző figurákat és históriákat összeköti: az író szenvedélyes, csillapíthatatlan érdeklődése és figyelme az emberi táj iránt.
9. Krasznahorkai László: Északról hegy, Délről tó, Nyugatról utak, Keletről folyó (90%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
Halk szisszenéssel, automatikusan csukódnak be a hipermodern kyotói gyorsvasút szerelvényének ajtajai. Az állomás – Kyoto délkeleti negyedében – néptelen, csak a peronon álló italautomaták jelzőlámpái villannak meg olykor. Senkit nem látni az állomáson, valaki mégis leszállt a vonatról, valaki mégis ide érkezett: Genji herceg unokája, egy törékeny alkatú, rendkívüli szépségű fiatalember. Nem tud semmi biztosat, valami mégis azt súgja neki, itt megtalálja, amit egész életében, századokon át keresett. Egy kolostort s benne a világ legszebb kertjét… Nyomozni egy kép után, amely valamikor talán már felvillant az ember előtt, csak nem emlékszik rá.
Nyomozni egy kép után, amelyről nem szerezhető kétségbevonhatatlan tudomás, csupán a hiánya rettenetes. S aztán a folyamatos hiányérzet, ahogy összekeveredik a reménnyel, hogy ami ennyire hiányzik, az biztosan létezik is, csak meg kell találni. Csak alkalmassá kell válni rá, hogy megtalálja az ember. Ez a kutatás, ennek az egésznek a fölfejtése már maga a történet: Krasznahorkai László új regénye ennek a mindig bennünk kísértő képnek a megrendítő, költői megidézése.
Ennek a regénynek nincs első fejezete. Nincs itt, ebben a könyvben. De van, de létezik egy másik térben, s e mű minden mondata ebből a másik térből meríti erejét.
10. Krasznahorkai László: Háború és háború (90%)
Megrendelheted a Líra online könyvesboltban: könyv vagy e-könyv.
A mű főhőse egy vidéki levéltáros, Dr. Korin György, aki munkahelyén váratlanul egy különös kéziratra bukkan. Nem tudni, ki írta a szöveget, a keletkezés idejéről is csak találgatni lehet, de a tartalma fokról fokra, egyre jobban rabul ejti Korint. Négy férfiról van benne szó, akik a világtörténelem különböző fordulópontjain bukannak föl, hol Krétán, hol Velencében, hol Kölnben, és mindig menekülniük kell a háború, a rombolás elől. A levéltárost olyannyira a hatalmába keríti az ismeretlen szerző elbeszélése, hogy úgy érzi, neki is menekülnie kell: mentenie és a világgal megismertetnie a titokzatos szöveget. Elhagyja otthonát, pénzzé teszi mindenét, és repülőjegyet vesz New Yorkba, a „világ közepébe”. Azt reméli, ott megtalálja a megoldást a kézirat rejtélyére, az értelmére és a saját életére is.
Krasznahorkai László élete és munkássága
Krasznahorkai László 1954. január 5-én született Gyulán, egy jogász és egy tanítónő gyermekeként. Gyermekkorát a Békés megyei településen töltötte, majd a helyi gimnázium elvégzése után Budapestre került. A fővárosban a jogi egyetemen kezdte tanulmányait, de hamarosan átiratkozott a bölcsészkarra, ahol magyar és német szakot hallgatott. Már az egyetemi évek alatt is intenzíven érdeklődött az irodalom, a filozófia és a művészetek iránt. Olyan szerzők hatottak rá, mint Franz Kafka, Samuel Beckett, Thomas Bernhard vagy éppen Dosztojevszkij – ezek a hatások későbbi prózáján is jól érzékelhetők.
Pályáját a hetvenes évek végén kezdte, de az irodalmi nyilvánosságban az 1980-as évek elején tűnt fel igazán. Első kötete, a Sátántangó 1985-ben jelent meg, és már ekkor kivívta a kritikusok és az olvasók figyelmét. A regény azóta a magyar irodalom egyik kultikus művévé vált. A történet egy elhagyatott alföldi faluban játszódik, ahol a reményvesztett lakók egy „megváltó” visszatérését várják, miközben a korrupció, a kétségbeesés és az illúziók lassan felemésztik őket. A regény szerkezete, amely tizenhárom fejezetből áll, a tangó lépéseire épül: hat lépés előre, hat hátra, majd a zárás. Krasznahorkai nyelvezete itt már magán viseli későbbi stílusának jegyeit – a hosszú, szinte lélegzetvétel nélküli mondatok és a filozofikus belső monológok révén egy apokaliptikus világ bontakozik ki.
A Sátántangó világsikerének egyik oka az volt, hogy a regényből 1994-ben Tarr Béla rendezett egy monumentális, több mint hétórás filmet, amely azóta a filmművészet egyik klasszikusává vált. Krasznahorkai és Tarr együttműködése legendássá vált: a két alkotó között mély szellemi rokonság alakult ki. Krasznahorkai írta a forgatókönyvet Tarr több filmjéhez is, köztük a Kárhozat (1988), a Werckmeister harmóniák (2000) és A torinói ló (2011) című alkotásokhoz. Ezek a filmek, akárcsak az író regényei, lassú tempójúak, sötétek, metaforikusak, és az emberi lét végső kérdéseit kutatják.
A Sátántangó után 1989-ben jelent meg következő nagyregénye, Az ellenállás melankóliája, amely sokak szerint még érettebb és mélyebb mű, mint az előző. A történet egy kisvárosban játszódik, ahol titokzatos események borítják fel a mindennapokat: egy óriási bálna érkezése, egy karizmatikus vezér megjelenése és a lakosság kollektív őrülete mind a civilizáció összeomlásának allegóriájaként olvasható. A regény politikai és filozófiai rétegei az emberi természet romlottságáról, a tömegmanipulációról és a hit összeomlásáról szólnak. Krasznahorkai itt is mesterien alkalmazza sajátos, hömpölygő mondatait, melyek gyakran egy-egy szereplő tudatfolyamát követik, miközben a világ vége érzését keltik.
A kilencvenes évektől kezdve Krasznahorkai egyre inkább nemzetközi figyelmet kapott. Műveit számos nyelvre lefordították, és külföldi kiadók is felfedezték sajátos világát. Az angolszász közönség számára fordítói, mint George Szirtes és Ottilie Mulzet, kulcsszerepet játszottak abban, hogy a szerző szövegei angolul is megőrizték bonyolult ritmusukat és filozófiai mélységüket. 2000 után egyre több időt töltött külföldön: élt Németországban, Japánban, az Egyesült Államokban, és gyakran utazott Ázsiába is. A keleti kultúrák, különösen a japán filozófia és esztétika mély hatást gyakoroltak későbbi műveire.
Krasznahorkai következő fontos műve a Háború és háború (1999), amely sokak szerint az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar regénye. A történet főhőse, Korin György, egy középkorú levéltáros, aki egy titokzatos kéziratot talál, és úgy érzi, hogy az emberiség megváltásának kulcsa rejtőzik benne. New Yorkba utazik, hogy az interneten közzétegye a szöveget, miközben lassan elveszti kapcsolatát a valósággal. A regény az emberiség értelmetlen háborúinak és a tudás utáni megszállott vágyának parabolája. Krasznahorkai prózája itt a globalizáció korának szorongásait és a civilizáció széthullásának érzését ragadja meg.
A 2000-es években az író stílusa tovább finomodott, és egyre inkább a fragmentált szerkezet, a meditatív próza, valamint a keleti gondolkodás határozta meg munkásságát. A Rombolás és bánat az ég alatt (2004) például Kínában játszódik, és az európai civilizáció hanyatlásának gondolatát állítja szembe a kínai kultúra időtlen perspektívájával. Ezt követte a Seiobo járt odalent (2008), amelyet sokan az életmű csúcsának tartanak. A könyv tizenhét fejezetből áll, mindegyik önálló történet, amelyek a művészet, a szépség és a transzcendencia kérdését járják körül különböző korokban és helyszíneken – a reneszánsz Firenzétől a modern Japánig. A fejezetek mind egy matematikai Fibonacci-sorozat szerint rendeződnek, ami a tökéletesség és a rend keresését is szimbolizálja.
A regény 2015-ben elnyerte a Man Booker International Prize-t, ami világszinten is a legmagasabb irodalmi elismerések egyike.
A Seiobo járt odalent különlegessége, hogy nem csupán a művészet szépségét, hanem annak elérhetetlenségét is tematizálja. Krasznahorkai prózájában a szépség mindig valami, ami után vágyakozni lehet, de amit soha nem birtokolhatunk. Hősei gyakran megszállottak, akik a tökéletességet keresik, de a keresés maga válik pusztítóvá. A regény világirodalmi mércével is egyedülálló: egyszerre epikus és meditatív, tele filozófiai utalásokkal, miközben a nyelv hipnotikus ereje magával sodorja az olvasót.
Krasznahorkai az utóbbi évtizedekben számos kisebb művet, esszét és novellát is írt. A Báró Wenckheim hazatér (2016) című regény ismét Magyarországra, egy fiktív alföldi városba viszi az olvasót, ahol egy egykori arisztokrata tér haza, hogy új életet kezdjen. A történet groteszk és szatirikus, miközben mélyen tragikus: egy posztkommunista ország abszurditásait és morális züllését ábrázolja. A regényért Krasznahorkai 2019-ben elnyerte az American National Book Award for Translated Literature díjat, ami ritka elismerés nem angol nyelvű szerző számára.
Az író munkásságát nemcsak a regények, hanem az esztétikai és filozófiai gondolatok mélysége is meghatározza. Krasznahorkai nem hisz a hagyományos narratívában: számára a történet csak eszköz, hogy a világ káoszáról, az emberi tudat korlátairól és a lét abszurditásáról beszéljen. Szövegeiben gyakran hiányzik a klasszikus cselekmény, helyette egyfajta prózai zeneiség, nyelvi ritmus uralkodik. Mondatai olyanok, mint egy imádság vagy mantra: ismétlődnek, keringenek, körülveszik az olvasót, és a nyelv által hozzák létre a világot.
Krasznahorkai László irodalma a világ végének irodalma – de nem a pusztulás dicsőítése, hanem a remény nélküli világban való megmaradás kísérlete. Műveiben a civilizáció mindig a szétesés határán áll, az emberi létezés pedig egy végtelen ciklus része, amelyben újra és újra felmerül a kérdés: van-e még értelme a hitnek, a művészetnek, az erkölcsnek. A szereplők sokszor magányos, bolyongó figurák, akik az isteni rend nyomait keresik, miközben saját elméjük labirintusában vesznek el.
Az író zárkózott személyiség, ritkán ad interjút, és kerüli a nyilvános szerepléseket. Mégis, a világ legnagyobb irodalmi fórumain ünnepelt szerzőként tartják számon. Művei megjelentek az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában, Franciaországban, Németországban, Japánban és számos más országban, és a kritikusok gyakran emlegetik olyan nevekkel együtt, mint Kafka, Beckett vagy Márquez. Krasznahorkai stílusa ugyanakkor egyedi: miközben európai hagyományokra épít, a keleti gondolkodás csendje és meditatív ritmusa is átszövi írásait.
Életműve mára egyfajta szellemi univerzum, amelyben a nyelv nemcsak a gondolat közvetítője, hanem maga a valóság. Krasznahorkai prózájában a szavak nem leírják a világot, hanem újrateremtik azt. Az olvasó nem passzív befogadó, hanem résztvevő – aki a mondatok hömpölygésében maga is a világ részévé válik. Ez a prózafelfogás, amely az intellektuális és spirituális tapasztalat határán mozog, tette őt a 21. századi irodalom egyik legnagyobb alakjává. Ezt támasztja alá az is, hogy a Svéd Királyi Tudományos Akadémia 2025-ben az irodalmi Nobel-díjjal ismerte el Krasznahorkai Lászlót.
Krasznahorkai László ma is aktív, bár ritkán jelenik meg a nyilvánosságban. Művei továbbra is kihívást jelentenek az olvasóknak, fordítóinak és kritikusainak egyaránt. Az író elutasítja a leegyszerűsítést, a gyors olvasást és a felszínességet – könyvei arra kényszerítik az embert, hogy lelassuljon, hogy újra megtanuljon figyelni a nyelvre és a gondolatra. A 21. század rohanó világában ez a fajta próza maga is ellenállás: az idő és a jelentés visszaszerzésének kísérlete.
Krasznahorkai László életműve a magyar és az egyetemes irodalom egyik legnagyobb vállalkozása. Az emberi létezés határait kutatja, a nyelv lehetőségeit feszegeti, és közben egy olyan világképet tár elénk, amelyben a káosz és a rend, a romlás és a szépség elválaszthatatlanul összefonódik. Művei nem könnyű olvasmányok, de akik belépnek ebbe a sötét, mégis felemelő univerzumba, azok számára az irodalom új értelmet nyer: nem csupán történetmesélés, hanem szellemi tapasztalat, egyfajta modern zarándoklat az emberi tudat mélyére.
Ha érdekel az irodalom, ide kattintva még több könyves toplistát találsz, köztük például Vámos Miklós legjobb könyveit. Ha máskor sem akarsz róluk lemaradni, kövess minket Facebookon!