A Metallica nevét még az is ismeri, aki nem különösebben kedveli a rockot és metált, a műfaj rajongóinak körében pedig élő legenda a zenekar. A banda több mint négy évtizede uralja a színpadokat, és olyan dalokat alkotott, amelyek generációkon átívelve hatottak a zenére, a kultúrára és a rajongók mindennapjaira. Mutatjuk a tíz legjobb zenéjüket, miközben dalról dalra elmerülünk a kulisszatitkokban, a zenei érdekességekben és a rajongói élményekben. És persze jön a budapesti koncert legendás pillanata is.
A Metallica története röviden
A Metallica 1981-ben alakult Los Angelesben, amikor James Hetfield (ének, gitár) és Lars Ulrich (dob) összeállt, hogy közösen zenéljenek. Hamarosan csatlakozott hozzájuk Kirk Hammett gitáros és Cliff Burton basszusgitáros – ezzel megszületett az a klasszikus felállás, amely a ’80-as évek thrash metal hullámát vezető erejévé tette a zenekart.
Az első album, a Kill ’Em All (1983) már letette az alapokat: nyers, agresszív, gyors számok, amelyek radikálisan eltértek az akkori mainstream rocktól. A következő lemezek, a Ride the Lightning (1984) és a Master of Puppets (1986) a műfaj ikonikus alkotásai lettek. Cliff Burton tragikus halála 1986-ban megrázta a zenekart, de Jason Newsted belépésével folytatták az utat, és 1991-ben megjelent a legendás Black Album, amely olyan slágereket adott a világnak, mint az Enter Sandman vagy a Nothing Else Matters.
A későbbi évtizedekben a Metallica újabb zenei irányokat próbált ki – például az alternatív rockhoz közelítő Load és Reload albumokon, vagy a vitatott St. Anger (2003) nyersebb hangzásvilágában. A 2008-as Death Magnetic visszahozta a thrash metal gyökereket, a legutóbbi nagylemez, a 72 Seasons (2023) pedig azt bizonyítja, hogy a Metallica évtizedekkel alapítása után is képes friss és erőteljes zenét alkotni.
A Metallica több mint 40 éves pályafutása alatt hatalmas zenei örökséget hagyott maga után. Több tucat olyan számuk van, amely megérdemelné, hogy egy „legjobb dalok” listájára kerüljön. Mi válogatás során három fő szempontot vettünk figyelembe. Egyrészt a zenei hatást és jelentőséget: mely dalok változtatták meg a metál történetét? Aztán ott van az egyedi hangulat, illetve a szöveg üzenete, ezért bekerültek olyan dalok is, amiknek különleges kulturális értéke van. És persze az örök szempont, a rajongói, így került a Metallica top 10 listánkra sok olyan dal, melyeket a zenekar újra és újra elővesz élő koncertjein.
A Metallica 10 legjobb száma
Until It Sleeps (1996)
Az 1996-os Load album egyik legnagyobb slágere az Until It Sleeps, amely új irányt mutatott a Metallicánál. A dal szakított a thrash metal gyökerekkel, és alternatív rockos, sötétebb hangzást kapott. A szöveg James Hetfield személyes élményeiből táplálkozik: édesanyja halála és a betegséggel kapcsolatos félelmek inspirálták. Emiatt a szám sokkal intimebb és érzelmesebb, mint a Metallica addigi munkái, ami vegyes fogadtatásban részesült, de kétségtelenül új fejezetet nyitott a zenekar történetében.
A dalhoz készült videoklip szürreális képi világával vált igazán emlékezetessé. A festői inspirációkból – például Hieronymus Bosch és Pieter Bruegel munkáiból – merített vizuális elemek bizarr, apokaliptikus hangulatot teremtettek. Ez a merész, művészi irányvonal jól mutatta, hogy a Metallica nem félt kísérletezni sem zeneileg, sem vizuálisan. Az Until It Sleeps így egyszerre vált rádiós slágerré és művészi nyilatkozattá, amely a mai napig különleges helyet foglal el a Metallica életművében.
Enter Sandman (1991)
Ha van dal, amelyet még azok is ismernek, akik soha nem hallgattak metált, az az Enter Sandman. A Black Album nyitódarabja a Metallica legismertebb slágere, amely a mainstream rádiókban és az MTV-n is óriási sikert aratott.
A szám sötét, mégis dallamos riffjei, valamint a gyermekkori félelmeket megidéző szövege univerzális élményt kínálnak. A klipben látható jelenetek – a rémálmokkal küzdő kisfiú, a rémisztő képek és a száguldó teherautó – tökéletesen illenek a hangulathoz. Ez az a dal, amely végérvényesen beemelte a Metallicát a rockzene legnagyobbjai közé.
Nothing Else Matters (1991)
Tudjuk le az elején a kötelező kört, minden szerelmes gimnazista és kezdő gitáros örök kedvencét. A Metallica legismertebb lírai dala a Black Album egyik legnagyobb slágere lett. A Nothing Else Matters Hetfield személyes, intimebb oldalát mutatja be – eredetileg magának írta, majd a zenekar győzte meg, hogy vegyék fel az albumra.
A dalhoz készült videóklip kulisszák mögötti pillanatokat mutat: a stúdióban zenélő Metallicát, ami még közelebb hozta a rajongókhoz a zenekart. Nem véletlen, hogy a szám esküvőkön, filmekben és koncerteken egyaránt ikonikus, és sokszor a rockot nem kedvelők szívét is meghódította.
Master of Puppets (1986)
A Master of Puppets nemcsak a Metallica, hanem az egész thrash metal műfaj egyik legnagyobb mesterműve. Nyolc és fél perces epikus szerzemény, amely a függőség és a manipuláció témáit dolgozza fel.
A dal szerkezete rendkívül összetett: brutális riffek, középrésznél lelassuló dallamok, majd ismét gyorsuló tempó. Ez a dinamika teszi igazán különlegessé. Nem véletlen, hogy a Master of Puppets rendszeresen szerepel minden idők legjobb rockdalainak listáján, és a rajongók szerint ez a Metallica igazi esszenciája.
One (1988)
Az …And Justice for All album egyik csúcspontja, a One egy háborúellenes kiáltvány, amely egy megnyomorított katona szemszögéből meséli el a szenvedést. A dal híres a lassú, melankolikus kezdésről, amely fokozatosan csap át brutális, gépfegyver-szerű dobtémákkal alátámasztott thrash orgiába.
A számhoz készült klip volt az első hivatalos Metallica-videó, amely a Johnny Got His Gun című filmből vett képekkel vált igazán megrázóvá. A rajongók azóta is minden koncerten áhítattal várják a pillanatot, amikor megszólal a jellegzetes kezdőriff.
Fade to Black (1984)
A Metallica egyik legelső balladája, amely a Ride the Lightning albumon jelent meg. A Fade to Black komoly mérföldkő volt: megmutatta, hogy a zenekar képes az érzelmesebb, líraibb oldalát is felvillantani, miközben megmarad a súlyos metal hangzás.
A szöveg a halál gondolatát és a kilátástalanság érzését boncolgatja, ami akkoriban sokkolta a közönséget, ugyanakkor rengeteg rajongó talált benne vigaszt. A hosszú gitárszólók és az atmoszférikus hangulat a mai napig felejthetetlenné teszik.
For Whom the Bell Tolls (1984)
A Ride the Lightning egyik legnagyobb klasszikusa, amely Ernest Hemingway azonos című regényéből merítette inspirációját. A harangzúgással kezdődő dal azonnal megragadja a hallgatót, majd a súlyos basszusriff vezeti be a történetet a háború értelmetlenségéről.
Koncerteken ez a szám mindig közönségkedvenc, hiszen a lassú, mégis masszív groove tökéletesen megmozgatja a tömeget. A Metallica egyik legsúlyosabb és legemlékezetesebb riffje hallható benne.
Seek & Destroy (1983)
Az első album, a Kill ’Em All záródala, amely a Metallica korai energiáját és nyers erejét foglalja össze. A Seek & Destroy igazi himnusz, amely minden koncerten kötelező elem – a közönség általában együtt énekli Hetfielddel a refrént.
A szöveg a pusztításról és az energiáról szól, amely tökéletesen kifejezi a fiatal Metallica hozzáállását: lázadó, nyers, kompromisszumokat nem ismerő. Ez a szám ma is ugyanazzal az erővel szól, mint több mint 40 évvel ezelőtt.
Creeping Death (1984)
A Creeping Death bibliai történetből, az egyiptomi csapásokból merít ihletet. A Ride the Lightning egyik legintenzívebb dala, amely a koncerteken mindig óriási energiát szabadít fel – különösen a középrész „Die! Die! Die!” kórusa alatt, amikor a közönség együtt üvölti a szöveget.
Ez a szám igazi thrash metal klasszikus, amely bemutatja, hogyan képes a Metallica történelmi és vallási témákat is brutális zenei formába önteni.
Sad but True (1991)
A Black Album egyik legsúlyosabb dala, amely lehangolt gitárral és lassú, de masszív riffekkel dolgozik. A Sad but True a Metallica groove-osabb oldalát képviseli, és Hetfield egyik legmarkánsabb énekét hallhatjuk benne.
Érdekesség, hogy a szám riffjét eredetileg gyorsabb tempóban írták, de Bob Rock producer javaslatára lelassították – és ez lett a siker kulcsa. A dal azóta is alapdarab minden koncerten, és több hip-hop és rock előadó is feldolgozta.
Battery (1986)
A lista zárásaként nem maradhat ki a Battery, amely a Master of Puppets nyitódala. Klasszikus példája annak, hogyan indít a Metallica egy albumot: akusztikus bevezető, majd robbanásszerű thrash-támadás.
A szám témája a düh és az erő, a zenekar saját közönségét szimbolizálva – a Battery egyszerre utal a rombolásra és az összetartás erejére. Koncerteken ez a dal mindig hatalmas energiabomba, amely azonnal lángra lobbantja a közönséget.
+1: A legjobb méreg (2018)
Nem maradhat ki a Metallica legjobb zenéinek listájáról a bónusz szám, a Tankcsapda 1992-es klasszikusának budapesti előadása. A zenekar a 2018-as hazai koncertjén adta elő – naná, hogy a rajongók együtt énekeltek velük.
A Metallica zenéje több mint négy évtizede inspirálja a rajongókat, és mára a rocktörténelem egyik legnagyobb hatású zenekarává váltak. Listánk tíz dala csupán ízelítőt ad abból az óriási örökségből, amelyet hátrahagytak.
Legyen szó a korai thrash klasszikusokról, az epikus balladákról vagy a stadionokat megtöltő slágerekről, a Metallica mindig is képes volt megújulni és újraírni a szabályokat. Egy dolog biztos: amíg a Master of Puppets riffjei vagy a Nothing Else Matters dallamai felcsendülnek, addig a Metallica munkássága örök.
Ha a metál után a popban is elmerülnél, itt megtalálod Michael Jackson 10 legjobb dalát.
(Cikkünk képei a Metallica weboldalának médiás részlegéből valók.)