Steve Jobs munkássága a mai napig hat a világra: az általa megálmodott szemlélet, rendszerek, eszközök ott vannak mindennapjainkban. Például abban a formában, hogy az Apple eszközeit és szolgáltatásait több mint kétmilliárd ember használja aktívan. Az vállalat ikonikus társalapítójának alakja olyan termékekhez fűződik, mint az iPhone vagy éppen a MacBook. De ezeknél jóval többet hagyott az emberiségre: olyan üzeneteket, melyeken azoknak is érdemes elgondolkodniuk, akiket a készülékek nem érdekelnek.
Melyik érdekel?
Az utólag összeálló képről
Steve Jobs bár a megrendezett termékbemutatókon kívül ritkán tartott előadást, elfogadta a Stanford Egyetem felkérését, hogy tartson beszédet a 2005. júniusi diplomaosztón. Rákdiagnózisa és közelgő ötvenedik születésnapja elgondolkodtatták. Egyik éjszaka leült, és megírta a beszédet, minden különösebb segítség nélkül azon kívül, hogy a felesége véleményét kikérte az ötleteihez. Az eredmény egy nagyon bensőséges, visszafogott beszéd lett, ami – hivatalos életrajzának írója, Walter Isaacson szerint – éppen olyan sallangmentes, személyes hatást keltett, mint bármelyik tökéletes Steve Jobs-termék.
„Megtiszteltetés számomra, hogy itt lehetek veletek a diplomaosztótokon a világ egyik legjobb egyetemén. Én sosem szereztem diplomát. Az igazat megvallva életemben most vagyok legközelebb egy diplomaosztóhoz. Ma három történetet szeretnék elmondani nektek az életemből. Ennyi. Semmi különös. Csak három történet.” Ezzel vezette be beszédét Steve Jobs, majd elmesélte, miért iratkozott be a Reed Főiskolára, mindössze egyetlen szemeszter után miért nem folytatta tanulmányait, majd azt is kifejtette, hogy mivel utána már nem kellett foglalkoznia a kötelező tárgyakkal, úgy döntött, felveszi a kalligráfia kurzust, ahol rengeteg magával dolog magával ragadta, sok mindent megtanult.
„Mindezek közül egyiknek sem volt még csak reménye sem arra, hogy az életemben bármilyen gyakorlati hasznát vegyem. De 10 évvel később, amikor az első Macintosh számítógépet terveztük, minden eszembe jutott. És mindezt beleterveztük a Macbe. […] És mivel a Windows csak lemásolta a Macet, valószínűleg egyetlen személyi számítógépen sem lenne ilyen. Ha soha nem estem volna ki, akkor soha nem estem volna be erre a kalligráfia órára, és a személyi számítógépeknek talán nem lenne olyan csodálatos tipográfiájuk, mint amilyen. Persze lehetetlen volt előre tekintve összekötni a pontokat, amikor még főiskolás voltam. De 10 évvel később, visszafelé nézve nagyon, nagyon világos volt.”

Steve Jobs ezután vonta le azt a tanulságot, amit mindenkinek érdemes megszívlelnie.
„Ismétlem, a pontokat nem lehet előrenézve összekötni, csak a múltra visszatekintve tudod összekapcsolni őket. Tehát bíznod kell abban, hogy a pontok valahogyan össze fognak kapcsolódni a jövődben. Bíznod kell valamiben – a megérzéseidben, a sorsodban, az életben, a karmában, bármiben. Ez a szemlélet sosem hagyott cserben, és mindent megváltoztatott az életemben.”
Munkáról és szerelemről
Második stanfordi történetében Steve Jobs felidézte, mennyire „keserű orvosság volt”, hogy elküldték az Apple-től, de elismerte, hogy élete azon szakaszában arra volt szüksége, hiszen akkor szállt be társalapítóként az azóta, napjainkban is nagyszerű animációs filmeket készítő Pixar stúdióba, valamint ismerte meg azt „a csodálatos nőt”, Laurene Powellt, aki később a felesége lett.
„Néha az élet fejbe vág egy téglával. Ne veszítsd el a hited. Meggyőződésem, hogy engem csak az tartott életben, hogy szerettem, amit csináltam. Meg kell találnod azt, amit szeretsz. És ez ugyanúgy igaz a munkádra, mint a szerelmedre. A munkád az életed nagy részét ki fogja tölteni, és az egyetlen módja annak, hogy igazán elégedett legyél, ha azt csinálod, amiben hiszel, hogy nagyszerű munka. És az egyetlen módja annak, hogy nagyszerű munkát végezz, ha szereted, amit csinálsz. Ha még nem találtad meg, akkor keresd tovább. Ne elégedj meg kevesebbel. Mint minden szívügyben, itt is tudni fogod, ha megtalálod. És mint minden jó kapcsolat, ez is egyre jobb lesz, ahogy telnek az évek.”
Mikor kell változtatni?
„Amikor 17 éves voltam, olvastam egy idézetet, ami valahogy így hangzott: „Ha minden napot úgy élsz, mintha az lenne az utolsó, egy nap biztosan igazad lesz.” Ez mély benyomást tett rám, és azóta, az elmúlt 33 évben minden reggel belenéztem a tükörbe, és megkérdeztem magamtól: „Ha ma lenne életem utolsó napja, megtenném-e azt, amit ma tenni készülök?” És valahányszor a válasz túl sok egymást követő napon „nem” volt, tudtam, hogy valamin változtatnom kell.”
Steve Jobs a halálról és arról, ami az életben igazán fontos
Steve Jobs igyekezett titokban tartani, hogy küzdelme a hasnyálmirigyrákkal műtétje után is folytatódik – mindenkinek azt mondta, hogy „meggyógyult” –, mint ahogy azt is elhallgatta, amikor először rákkal diagnosztizálták. Ilyen volt a természete. Inkább az volt a meglepő, amikor úgy döntött, hogy személyes hangot megütve a stanfordi diplomaosztón nyilvánosan beszél az egészségéről.
„Észben tartani, hogy hamarosan meghalok: ezt volt számomra a legfontosabb eszköz, ami segített az élet lényeges döntéseinek a meghozatalában. A halállal szemben ugyanis szinte minden – minden külső elvárás, minden büszkeség, minden kínos helyzettől vagy kudarctól való félelem – eltűnik, és csak az marad, ami valóban fontos. Észben tartani, hogy hamarosan meghalok: tapasztalatom szerint ez a legjobb módszer annak a csapdának elkerülésére, hogy esetleg azt gondolnám, van veszítenivalóm. Hiszen már úgysincsen semmim. Semmi okom tehát, hogy ne hallgassak arra, amit a szívem súg.”
Az egyetem oldalán elolvasható a teljes stanfordi beszéd eredeti nyelven.
A legendás termékbemutató: az első iPhone
Bár nem az iPhone-on volt a világ első okostelefonja volt, de ez az a készülék, melynek a mai értelemben vett okostelefonokat köszönhetjük. A készülék ötletével 2004-ben kezdett nagyon komolyan foglalkozni Steve Jobs, majd irányításával 2005-ben aktívan elkezdtek rajta dolgozni az Apple szakemberei, köztük a Jobs szárnyai alatt legendássá vált formatervező, Jony Ive. Az akkori határokat lebontó, a komplett iparágat – valójában többet is – a feje tetejére állító iPhone-t 2007. január 9-én, az Apple éves Macworld konferenciáján leplezte le Steve Jobs. Nem is akármilyen színpadi előadással.
„Nos… A mai napon három forradalmi terméket mutatunk be. Az első egy széles kijelzős iPod érintőképernyővel. A második egy forradalmian új mobiltelefon. És a harmadik egy áttörést jelentő internetes kommunikációs eszköz. Tehát három dolog. Egy széles kijelzős iPod érintőképernyővel. Egy forradalmian új mobiltelefon. És a harmadik egy áttörést jelentő internetes kommunikációs eszköz. Egy iPod, egy telefon és egy internetes kommunikátor. Egy iPod, egy telefon… értik már? Ez nem három különböző készülék. Ez egy készülék. És úgy hívjuk: iPhone. A mai napon az Apple újra feltalálja a telefont.”
Arról nem is beszélve, hogy fotózni is lehet vele – az aktuális iPhone-ok azóta is rendre az élbolyban szerepelnek a legjobb kamerás mobilok toplistáján.
A fókuszálás arról szól, hogy nemet mondasz
Steve Jobsra nagy hatással voltak a keleti tanok, köztük a minimalizmust hirdető japán zen buddhizmus. Az Apple ikonikus társalapítója mindennapi hozzáállásával, termékfejlesztési ötleteivel és üzleti szemléletével is azt hirdette, nem az a kérdés, hogy mit lehetne még hozzátenni, hogy jó legyen, hanem az, hogy mit lehetne még elvenni belőle, ami csak elvonja a figyelmet a lényegről. Sokan minden lehetőséget igyekeznek megragadni, ezért – vagy épp mert félnek nemet mondani – mindent elvállalnak, kipróbálnak. Ám senkinek nincs korlátlan ideje az életben. Dönteni kell tehát, ki mire fordítja. Jobs híres volt arról a fajta bátorságáról, hogy nagyszerű ötletek tucatjaira mondjon nemet, csak azért, hogy egyetlen még nagyobb célra fordíthassa minden energiáját.
Életrajzírójának utódja, Tim Cook mesélte: ahelyett, hogy engedte volna az egyes csapatoknak a termékválaszték bővítését marketinges megfontolások miatt, vagy hogy hagyta volna ezeregy ötlet szárba szökkenését, Jobs ragaszkodott hozzá, hogy az Apple egyszerre csak kettő-három lényeges területre összpontosítsa a figyelmét. „Nincs olyan, aki nála jobban le tudná állítani a környező zajt. Ennek köszönhetően képes kevés dologra összpontosítani, sok mindenre pedig nemet mondani. Ezt nagyon kevesen tudják megtenni.”
Az Apple 1997-es WWDC fejlesztői konferenciájáról idézzük Steve Jobst.
„Amikor a fókuszálásra gondolsz, az jut eszedbe, hogy a fókuszálás arról szól, mire mondasz igent. Nem. A fókuszálás arról szól, hogy nemet mondasz. Azt kell mondanod, hogy nem, nem, nem, nem, és amikor nemet mondasz, azzal felbosszantod az embereket.”
A siker utáni elalvásról
Nem véletlen, hogy rengeteg korábban sikeres vállalat neve merül feledésbe. A technológiai iparban maradva elég például a Nokiára és az Ericssonra gondolni: a két skandináv gyártó uralta a mobiltelefonok világát, ám az okostelefonok terén már egyik sem tudott igazán nagyot gurítani. (Mára pedig legfeljebb a mobilhálózatok építésének beszállítói.) Steve Jobs az ilyen helyzetekre is tartogatott egy tanácsot – melynek helyességére az elképesztő összegeket kaszáló Apple működése azóta is jó példa.
„Szerintem ha csinálsz valamit, és az elég jól sikerül, akkor menj és csinálj valami más csodálatosat, ne időzz túl sokáig rajta. Csak gondold ki, mi lesz a következő.”
Steve Jobs: „Az én üzleti modellem a Beatles”
Az általa társalapítóként jegyzett Pixar filmstúdióról mondta, de az Apple-nél is tanúsította Steve Jobs, hogyan is áll ő a cég eredményeihez.
„Az én üzleti modellem a Beatles. Ők négy rendkívül tehetséges srác voltak, akik egymás negatív hajlamait fékezték. Kiegyensúlyozták egymást, és az eredmény nagyobb volt, mint a részek összege. Én így látom az üzletet is: a nagyszerű dolgokat az üzleti életben soha nem egy ember teszi, hanem egy csapat.”
Az emberi érdeklődés tökéletes kombinációja
Steve Jobs életrajzírója, Walter Isaacson előtt vallott arról, miért is indult el az útján.
„Kiskoromban inkább humán beállítottságúnak gondoltam magam, de szerettem az elektronikát is. Aztán olvastam valahol, hogy egyik példaképem, Edwin Land, a Polaroid fényképezőgép feltalálója szerint milyen fontosak azok az emberek, akik a bölcsészettudományok és a természettudományok találkozásánál állnak. Elhatároztam, hogy én is ilyen szeretnék lenni.”
Isaacson könyvében hozzáteszi: meggyőződése, hogy ez lesz a XXI. század innovatív gazdaságainak kulcseleme.
Steve Jobs Bill Gatesnek – Bill Gates Steve Jobsról
Steve Jobs és Bill Gates kapcsolata igencsak változatos volt. Nagy összeveszések váltakoztak közös interjúkkal, beszólások elismerő szavakkal. Kapcsolatuk valódi mélységéről sokat elmond egy 1997-es történet. Akkoriban az Apple a csőd szélére került, Steve Jobs pedig Bill Gateshez fordult segítségért. És sikerült tető alá hozniuk egy nagyon fontos megállapodást. A Microsoft 150 millió dollárt fektetett az Apple-be, és ígéretet tett arra, hogy a Mac platformra is lefejleszti az akkoriban már megkerülhetetlen Office irodai programcsomagot. Az Apple ikonja a neves TIME magazin címlapján üzent a Microsoft legendájának:
„Köszönöm, Bill. A világ egy jobb hely lett.”
Amikor Steve Jobs meghalt, Bill Gates az alábbi sorokat tette közzé csatornáin.
„Steve és én közel 30 évvel ezelőtt találkoztunk először, és életünk több mint felében kollégák, versenytársak és barátok voltunk. A világ ritkán lát olyasvalakit, aki olyan mély hatást gyakorolt, mint Steve gyakorolt, amelynek következményeit még sok generáció fogja érezni. Azok számára, akik elég szerencsések voltak ahhoz, hogy együtt dolgozhattunk vele, őrülten nagy megtiszteltetés volt. Mérhetetlenül hiányozni fog Steve.”
