Kevés kortárs magyar író mondhatja el magáról, hogy művei egyszerre szólnak a történelemről, a családról, a szerelemről és az emberi lélek mély rétegeiről – Vámos Miklós ezek közé tartozik. Írásaiban a humor és a bölcsesség különös elegye teszi felismerhetővé a hangját: egyszerre szellemes és elgondolkodtató, könnyed, mégis súlyos. Regényei és novellái nem csupán történetek, hanem tükrei a magyar sorsnak, az elmúlásnak és az újrakezdés örök vágyának.
Összegyűjtöttük Vámos Miklós legjobb könyveit, amelyekben a szerző életművének legfontosabb témái – az idő, az emlékezés, az apaság és az identitás – a legszebb formájukban bontakoznak ki. Nem a kritikusok véleményét vettük alapul, hanem Moly könyves közösségi oldal felhasználóinak értékeléseinek összesítése alapján mutatjuk Vámos Miklós könyvei közül a legnépszerűbbeket. A kötetek címei után zárójelben az olvasók értékeléseinek átlaga szerepel.
Ha a teljes életműből válogatnál: Vámos Miklós összes könyvét itt találod.
Ezekről lesz szó
Vámos Miklós legjobb könyvei népszerűség szerint
1. Jelenleg tizenharmadik a listán (92%)
Slussz Ernő, Karilné, Jencik és Jenci bácsik, gyanús Gyulusok a figurái ennek a kötetnek, a fanyar-szatirikus hangú írások e nevükben is torz hősei Nyál és Barkó utcákban laknak, és járnak kétes vagy kétségtelen ügyeik után, de az író második kisprózai kötete már kevésbé szatirikus, mint az első volt. A csipkelődő hangot, a kispolgáriságot és sekélyességet kipécéző szellemes bökéseket mélyebb – hol melegebb, hol keserűbb – hang és az a vállalkozás váltották föl, hogy mielőtt egy vidám és boldog novellára sor kerülhetne – amely jelenleg tizenharmadik a megírandó témák listáján –, novella-helyzetjelentések és kis novellatérképek készüljenek és tudósítsanak az átlagosan kicsi életek, széthulló családokban élő boldogtalanok és magukra maradt boldogtalanok világáról vagy legalábbis nagy figyelmet érdemlő tartományáról.
Vámos Miklóst nem az érdekli, vajon mekkora ez a tartomány. Óvakodik attól, hogy a kisember szürkeségét abszolutizálja. De okkal tartja fontosnak azt a jelenséget, amelyre új írásainak a többsége figyelmeztet: az emberi igénytelenséget, ezt a változatlanul gyakori alaptulajdonságot, ami rutinéletre, gépies és sivár életre vezet. A kötetbe foglalt „családregények” és magányosság-regények korántsem akarnak azzal a direkt közéletiséggel hatni, mint Vámos Miklós két esztendeje megjelent bemutatkozó írásai, de a változatlanul szatirikus írásokkal jól megférve, fanyarságukkal ezekhez rokonulva, változatlanul – és elmélyültebben – közéletiek.
2. Apák könyve (91%)
Rendeld meg most a Líra online könyvesboltból: könyv vagy e-könyv vagy hangoskönyv.
E regény viharként söpört át Európán. Pompás családtörténet, mely az olvasót minden erőlködés nélkül húzza át három évszázad magyar történelmén. A főszereplők magukkal ragadóak. Vámos Miklós írásmódja igazán nagyszerű, hibátlan elegye a személyesnek és az általánosnak. Kate Saunders
Annak ellenére, hogy kiemelkedő olvasói siker lett a könyv, nem illik árulkodni a fordulatokról (a cselekménybeliekről)… Persze történeti hitele van csaknem mindennek. De – az én mércém szerint – azért jó regény ez, mert olyan, mintha kitalációs lenne.
„Világos, hogy egy ilyen regényre elszánt írónak nagy büszkesége a historikus hitel. Ellenben megismétlem: a sikert az adja igazából, hogy a dolog, részleteiben is, jól van kitalálva.” (Tandori Dezső)
„Az ember úgy érzi, mintha Márquez elveszett kisöccse írta volna, akit titokban száműztek Kelet-Európába. Boldogok lehetünk, hogy ez a kiváló szerző és az Apák könyve végre megjelent az USA-ban is.” (Tama Janowitz)
3. Ki vinné haza (91%)
Rendeld meg most a Líra online könyvesboltból: könyv vagy e-könyv.
Akiket megöltek a vészkorszakban, azoknak leszármazottjaik sincsenek, tehát nemcsak a nagynénik, nagybácsik hiányoznak a családi láncolatból, hanem az unokahúgok és -nővérek, az unokaöcsök és -bátyok is, szóval, gyakorlatilag mindenki, akivel távolabbi rokonként – kortársként? – tarthatnám a kapcsolatot. A Jaj az égető hiány első földolgozási – talán elfogadási? – kísérlete volt. A Múmiák egy másik megközelítés.
4. Zenga zének (90%)
„E regény cselekménye 1955-ben és 1956-ban játszódik. Öcsi, a főhős, hatéves. Én is hatéves voltam akkor, de Öcsivel csak annyiban vagyok azonos, amennyiben mindenkivel, aki ama zűrös időszakban velem együtt volt nagycsoportos óvodás, majd első elemista. Hogy mi minden történt velünk ezen túl, azt itt most nem sorolom, remélem, benne van a könyvben. Úgy érzem, mindazt, amit e regény főszereplője nehezen képes fölfogni és földolgozni, azt az én nemzedékemnek máig sem sikerült teljesen megemésztenie: változatlanul küszködünk a kettős (hármas, négyes…) nevelés gondjaival, egyszerre hat ránk a vallás, a politika, a szerelem, a faji hovatartozás, a barátság, a családi kötöttségek minden gondja és öröme.
Az első kiadás idején (1983-ban) egy-egy szövegrészt törölni kellett a kéziratból, művészeten kívüli szempontok kényszere alatt. A kimaradt bekezdések e kiadásba visszakerültek. De azt hiszem, emiatt nem érdemes megvenni. Nem politikai szenzáció: regény. Ajánlom mindazoknak, akikben felnőtt fejjel is él még a gyerek. Éljen soká.” (Vámos Miklós)
5. Anya csak egy van (90%)
Rendeld meg most a Líra online könyvesboltból: könyv vagy e-könyv.
Az Anya csak egy van Vámos Miklós nagyregényeinek egyike, 1992-94-ből. Harminckilenc kiadást élt meg. Különös, hogy alig két évtized alatt mennyire megváltozott a világ. A regény születésének (és cselekményének) idején például a mobiltelefon még újdonságnak számított, kistelefonnak, zsebtelefonnak, rádiótelefonnak hívták. Ezen a szerző nem változtatott. A mániás-depressziós – mindközönségesen: félbolond – anya viszont pontosan olyan, amilyen sok-sok sorstársa napjainkban. Elviselhetetlen és mulatságos. Szerencsétlen és mázlista. Félénk és bátor. Érzelemszegény és szerelmes.
A könyv végére megértjük, mennyivel fajsúlyosabb ember ez az idős hölgy, mint hinnők. Míg az első fejezetekben sajnáljuk, az utolsókban már-már irigyeljük, bármilyen megrázó a sorsa. Meghat és megnevettet. Ha a regényt befejezve úgy érezzük, ideje fölhívnunk a saját anyánkat, jó nyomon járunk – a szerző írói nyílvesszeje célba talált.
„Kár, hogy csak MOST kezdek rájönni, hogy alapjában véve jópofa nő lehetett az anyám
KÁR, hogy csak most kezdem IRIGYELNI, amiért annyira BÁTRAN élt, ahogyan én sose mertem
DE JÓ VOLNA ÚJRAKEZDENI
DE JÓ VOLNA, HA NEM EZ LENNE A VÉGE”
(Vámos Miklós)
6. Kedves kollégák I-II. (90%)
„A kortárs magyar irodalom valamiféle kis tükrét tartja kezében az olvasó. Én tartom elébe. Pontosabban mi, vagyis mintegy hetven hazai szerző. Sajnos, hárman időközben elhunytak. Hetven író portréjáról, bizonyos köz- és magánügyeiről hull le a lepel. Személyes kis tükör ez. Elfogult, de azért remélhetőleg nem torzít. Öt éven át beszélgettem a hazai irodalom aprajával-nagyjával, kétheti rendszerességgel. A helyszín (egyetlen kivétellel) az Alexandra Könyvesház Nyugati téri áruháza volt, a negyedik emeleti panorámaterem.
Az eszmecseréket rögzítette és műsorra tűzte a Pax és a Duna tévé. Hetvennégy beszélgetés, mert a legkedvesebb kollégákat kétszer hívtam meg. Természetesen rövidítésre, szerkesztésre kényszerültem, hogy beleférjünk két kötetbe, kisimítgattam az élő beszéd írásban nem jól festő lazaságait, de igyekeztem megtartani a természetességét, és kinek-kinek jellegzetes stílusát. Emiatt számomra érdekes írói munkának bizonyult a szövegek formálása. Bízom benne, hogy olyasféle közös mutatvány a végeredmény, mint az artistáké, én a mértékletes untermann szerepét próbáltam játszani. Boldogít, ha lehetővé tehettem, hogy kartársaim fölrepüljenek.
A Kedves kollégák megjelenése lezár egy korszakot az életemben. Hatvanéves vagyok, ideje átengednem az irodalmi kérdező szerepét alkalmas fiatalabbaknak. Sokat tanultam e beszélgetésekből, az alkotó ember, az irodalmi hétköznapok, a szavakkal vívott küzdelem és az írók családi életének felemelő nehézségeiről, örömeiről. Azt hiszem, olyan tudás ez, amire az olvasók is kíváncsiak. Ha a kérdezett szerzők egyik-másik könyvéhez is kedvet támasztunk, az már a hab a tortán. Tartsanak meg minket jó emlékezetükben.” (Vámos Miklós)
7. bárnovellák + Fakciók (90%)
„TÖRTÉNETMESÉLÉS az én foglalkozásom, kedves barátaim, ez most már bátran kijelenthető. I AM STORY. Nem véletlen, hogy a pályámat novellistaként kezdtem, s hiába kaptak a regényeim fényesebb reflektorfényt (jelzem, azokban is ezt teszem, csak nagyobb nekifutással és léptékkel), máig is az maradtam. Novellista. És, ugye, szépreményű.
Az ún. életműsorozatomban néhány éve megjelent a Majdnem összes, mely voltaképp egy válogatott novelláskötet akart lenni. A cím inkább vicces, mint pontos: az e műfajban írott munkáimnak nagyjából a fele fért bele. A maradék 50%-nak a felét szerintem nem érdemes újrapublikálni. A másik fél került ebbe a kötetbe. Egyrészt igazán régiek, amelyek bár címmel jelentek meg, 1998-ban. Másrészt igazán újak, amelyeket fakció alcímmel írtam a legutóbbi években. A faction újabban az angolszász tájakon használatos kategória, az olyan szövegeket nevezik így, melyek fiction és non fiction – szépirodalom és tényirodalom – határmezsgyéjén mozognak.
Tehát: bárnovellák + Fakciók. (A kis- és nagybetűhasználat szándékos.) Szűk negyedszázad választja el őket egymástól. Megfigyelhető, fejlődött-e a szerző ezalatt. Ha igen, hogyan? honnan? hová?” (Vámos Miklós)
8. Az isten szerelmére (89%)
Rendeld meg most a Líra online könyvesboltból: könyv vagy e-könyv.
Ezúttal Mándy Iván kedvenc mondata a cím. Vámos Miklós egyrészt azokat az ironikus portréit adja közre (Örkény, Déry, Mándy, Kodály, Mészöly stb.), amelyek a Hogy volt című kötetben réges-régen már megjelentek csupa olyan nagyságról, akiket személyesen ismerhetett. Másrészt azokat a szövegeit, amelyek kötetben most először látnak napvilágot. Utóbbiak a huszadik század közepének legendás szerzőiről (Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva és mások) szólnak, kellő komolytalansággal.
9. Lehetetlen + Rögtön (89%)
LEHETETLEN (1995-1997)
„Úgy kezdődött, hogy Szegvári Kati és Érdi Sándor nógatott, csináljak már egy tévéműsort. Elhessegettem őket. Végül leírtam, mire gondolok. Tartok egy rövid bevezetőt, utána behívom a vendégem, és ő történeteket mesél magáról. Felelevenítjük a régi, ráérős történetmesélés hagyományait.
Megmutatták a tévé akkori vezetőjének, ő elolvasta, s azt kérdezte: – Jó. De mi lesz a műsor?
Sosem értettem, miért lett ennyire népszerű, persze, örültem neki. Nem bántam volna, ha három-négymillióan olvassák a regényeimet, s csak nyolcvan-százezren nézik a LEHETETLEN-t. Nem baj, közös öröm, dupla öröm.”
RÖGTÖN (2000-2001)
„Már három éve nem tévéztem, és csöppet sem hiányzott, amikor a Magyar Televízió éppen új elnöke (elnökök jöttek és mentek) üzent értem. Ekkor tájt a nemrég alakult kereskedelmi tévék már kiütötték az államit. Meglepően fiatal ember fogadott, idősebbre számítottam. Azt mondta, az MTV-t – így hívták még – cserben hagyták a nagy sztárjai, legyek kedves segíteni, csináljak új műsort. Gondolkodtam, s fölajánlottam, jöjjenek el, nézzék meg a RÖGTÖN SZÍNHÁZ-at az IBS-ben, ebből talán lehetne tévés produkciót csinálni. Nem jöttek el, de megbíztak bennem. Így elindult a képernyőkön a RÖGTÖN.”
„Két tévéműsor emlékére készült ez a kötet. Állandóan kérdezgették (-ik) az újságírók, hogyan fér meg bennem a prózaírás és a tévézés. Úgy érzem, bizonyos írói tapasztalataimat hasznosítottam a műsorkészítésben is. Az, hogy a kötet ebben a sorozatban jelenik meg, jelzi, életművem részének tekintem a LEHETETLEN-t és a RÖGTÖN-t. Ma már büszke vagyok rájuk.” (Vámos Miklós)
10. Én és én (89%)
Nyika (Richter Margit) 1950-ben született, konszolidált körülmények között nőtt fel. Látszólag semmi sem akadályozhatta volna meg a tisztes karriert, hogy eminensként tanuljon, férjhez menjen, gyereket szüljön, a társadalomnak hasznos tagja legyen. Mégis, édesanyja öngyilkossága után, Nyika veszélyes, lejtős útra tér: előbb csak felelőtlen, kerüli az iskolát, aztán tékozolni kezdi önmagát is, rövid és megalázó testi szerelmek juttatják egyre lejjebb, egészen a börtönig. Édesapja gyönge, hiába akarja megállítani a folyamatot, nem segíthet. Kiszabadulás után ismét kalandokba sodródik Nyika – a véletlen menti meg az újabb lebukástól. S a véletlen hozza a menekvést is: Tamást. Összeházasodnak, Nyika ikreket szül… látszólag megnyugodott, mintha végérvényesen „elfeledte volna” a múltját. A múlt mégis megjelenik, szükségszerűen.
„Mikor ezt a regényt írni kezdtem, még meg tudtam volna mondani, kiről (kikről) mintáztam Nyikát. Még elmesélhettem volna – író-olvasó találkozókon rendszeresen fölbukkanó kérdés –, milyen élmények alapján készült ez a könyv. De írás közben sok minden átalakul, a szöveg élni kezdi a saját életét, egyik dolog hozza a másikat, összefonódik az élmény a fikcióval. Megváltoztak a helyszínek, a történet, legfőképpen a hős, először is nő lett a férfiból, másodszor is… No, hisz ez majd kiderül, ha elolvassák.
Annyi bizonyos, hogy régi jegyzeteimet nézegetve, egy szakállas vicc jut eszembe. Ismerik? Kérdést intéznek a jereváni rádióhoz: igaz-e, hogy Kohn százezer pengőt nyert kártyán? Igaz, de nem kártyán, hanem lóversenyen, nem százezret, csak százat, nem Kohn, hanem Grün, nem nyert, ellenben vesztett… Körülbelül így áll a helyzet az eredeti történettel is. Ezért hát ez a könyv nem kulcsregény. Mi több, ahogy telik az idő, kezdem azt hinni, hogy Nyika – hódolat Flaubert-nak – többé-kevésbé én vagyok.”
Vámos Miklós élete
Vámos Miklós a kortárs magyar irodalom egyik legmarkánsabb és legsokoldalúbb alakja, aki nemcsak íróként, hanem szerkesztőként, műsorvezetőként, dramaturgként, forgatókönyvíróként és közéleti gondolkodóként is meghatározó szerepet játszik a magyar kulturális életben. Műveiben különös érzékenységgel vegyíti a humor, az irónia és a mély emberismeret elemeit, miközben gyakran reflektál a történelemre, az identitás kérdéseire és az emberi kapcsolatok bonyolultságára. Vámos Miklós munkássága hidat képez a klasszikus és a modern magyar próza között, stílusát pedig egyszerre jellemzi a közvetlenség, az intellektuális mélység és az önreflexió.
Vámos Miklós (teljes nevén Vámos Tibor Miklós) 1950. január 29-én született Budapesten. Édesapja Vámos Tibor, pécsi származású jogász, édesanyja Ribárszky Erzsébet asztalos családból származott, egész életében előadóként dolgozott. Vámos Miklósnak egy nővére is van, Vámos Éva, aki az Országos Műszaki Múzeum főigazgatója volt 1994 és 2004 között. Első házasságából született lánya, Anna, aki maga is dramaturgként és fordítóként dolgozik. Később Esze Dórával kötött házassága révén ikerfiai születtek, Péter és Henrik.
Iskolai évei során a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett francia tagozaton 1968-ban, majd tagja volt a Gerilla együttesnek, amely külföldön is fellépett. Politikailag motivált okokból elsőre nem vették fel az ELTE bölcsészettudományi karára, így kéziszedő ipari tanuló volt az Egyetemi Nyomdában. Ebbéli élményeit később a Borgisz című regényében dolgozta fel. Végül a jogi karra vettek fel, ahol 1975-ben szerzett diplomát. Már egyetemi évei alatt, 1972-től a Jelenlét című irodalmi folyóirat szerkesztője lett.
Diplomája megszerzése után sem a jogász pályát választotta, hanem az Objektív Filmstúdió dramaturgja lett, ahol 1975 és 1992 között dolgozott. Ezt követően az Ab Ovo Kiadó vezetője volt három évig. 1988 és 1990 között az Egyesült Államokban élt Fulbright-ösztöndíjasként, ahol több egyetem film- és színművészeti karán tanított, többek között a Yale School of Dramán és a City University of New York-ban. Ezalatt az időszak alatt az amerikai The Nation című hetilap kelet-európai tudósítójaként is dolgozott.
A kilencvenes évek közepétől a 2000-es évek elejéig televíziós műsorvezetőként is ismertté vált, olyan sikeres műsorokat vezetett, mint a Rögtön jövök, a Lehetetlen, illetve a 2 ember. Emellett az 1997 és 2003 között az International Buda Stage színház művészeti vezetője volt. 2005-től az Alexandra Könyvesházban a Vámos Klub keretében neves szerzőkkel beszélgetett.
Vámos Miklós életműve rendkívül gazdag, több mint 35 kötetet publikált, köztük regényeket, novellákat, színműveket és filmforgatókönyveket is. Írói álnevekkel is élt, például VT, MT és ZJ formában. Művei több nyelvre lefordítva jelentek meg, például cseh, lengyel, norvég, dán és finn nyelveken. Rendszeresen publikál külföldi lapokban is, például a The Washington Postban.
Vámos Miklós irodalmi nyelve egyedi és felismerhető. Jellemző rá a szóbeli beszéd ritmusa, a könnyed, mégis pontos fogalmazás, és a finom humor. Gyakran használ első személyű narrációt, mintha egy baráti beszélgetés része lenne az olvasóval. Műveiben a tragikum és a komikum, az intellektuális és az érzelmi dimenzió soha nem válik szét. A szereplők esendők, de mindig méltók a megértésre; a történetek gyakran hétköznapi szituációkból indulnak ki, ám a végén mindig túlmutatnak önmagukon. Vámos a részletek mestere: pontosan ismeri az emberi viselkedés apró jeleit, a nyelvi árnyalatokat, a kimondatlan gondolatok feszültségét.
Az író számos díjat és elismerést kapott munkássága során. Többek között József Attila-díjjal és a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki. Művei több nyelvre lefordítva is megjelentek, és külföldön is figyelmet keltettek. Vámos Miklós személye és munkássága a magyar kultúra egyik fontos hídját jelenti a nemzetközi térben: írásai univerzális emberi kérdéseket vizsgálnak, miközben mélyen magyar gyökerekből táplálkoznak.
Művészetében különösen jellemző a társadalmi kérdések és az egyén belső világának mély feltárása. Vámos Miklós nemcsak a szépirodalom terén alkotott jelentőset, hanem dramaturgi munkásságával és televíziós szerepléseivel is széles közönséget ért el, így komplex formában járult hozzá a magyar kulturális élethez. Egyedi hangját életrajzi elemek és a kortárs társadalom problémáinak feltárása jellemzi, ami miatt nélkülözhetetlen szereplője a magyar irodalomnak és kultúrának egyaránt.
Az írói munka mellett Vámos Miklós fontos közszereplő is. Gyakran szólal meg társadalmi, kulturális kérdésekben, és nem fél kimondani a véleményét sem politikai, sem erkölcsi témákban. Ezzel együtt mindig igyekezett független maradni: számára az emberi méltóság, a szabadság és a gondolkodás autonómiája az elsődleges érték. Interjúiban gyakran hangsúlyozza, hogy az írás számára nem csupán mesterség, hanem életforma: a világ megértésének és elviselésének eszköze.
Ha Vámos Miklós életművét egyetlen szóval kellene jellemezni, talán a „folyamatosság” lenne a legtalálóbb. Műveiben és személyes pályáján egyaránt megfigyelhető az állandó keresés: az ember, a történelem és az önazonosság megértésének vágya. Soha nem elégedett meg az egyszerű válaszokkal, inkább kérdez, kételkedik, újraértelmez. Írásai arra tanítanak, hogy az élet ellentmondásai, a múlt sebei és a jelen dilemmái mind hozzátartoznak ahhoz, akik vagyunk. Vámos Miklós így nem csupán történeteket ír, hanem tükörként tartja elénk az emberi lét egészét.
Munkássága mára szerves része a magyar irodalmi kánonnak. Regényei, novellái és esszéi nemcsak olvasmányként, hanem gondolkodásra késztető szellemi élményként is hatnak. Vámos Miklós a 21. századi magyar próza egyik legemberibb és legőszintébb hangja: azé az íróé, aki képes volt önmagát és korát egyszerre megérteni – és mindezt úgy átadni, hogy az olvasó a saját életére ismer benne.
Ha érdekel az irodalom, ide kattintva még több könyves toplistát találsz. Ha máskor sem akarsz róluk lemaradni, kövess minket Facebookon!